Az Alexandra bedőlését követően sokáig nem sikerült új bérlőket találni az 1882-ben épült Párisi Nagyáruházban, ahol korábban a főváros egyik legfelkapottabb kávézója is működött.
Hosszú huzavona és többszöri határidő módosítások után azonban végre ismét megnyitott a Lotz-terem népszerű kávéháza a Café Párisi, amelyet természetesen mi sem hagyhattunk ki!
A Café Párisiban a restaurátori munkákat követően a korszak híres művészének Lotz Károlynak freskóit csodálhatjuk meg a falakon és a mennyezeten.
A felújítás valóban autentikusan sikerült, és maga a terem lenyűgöző látványt nyújt. A háttérben szóló kellemes zene is illeszkedik a hely szelleméhez, bár ha beszélgetni is szeretnének, akkor javaslom, hogy ne közvetlenül az ablaknál lévő asztalokat válasszák, mert ott zavaróan hangos a zene.
A sütemények nagyon szépek és finomak, ami pedig a kávét illeti, annak fajtája és íz világa is vissza adja a kor hangulatát, a Julius Meinl klasszikus zamatával. Mindezt pedig megkoronázza a korszak stílusában gyártott Zsolnay porceláncsésze.
Sajnos, mint oly sok helyen a víz, az édesítő vagy maga az itallap itt sem képezi a felszolgálás részét, ami pedig egy ilyen helyen alap lenne.
A személyzet nagyon kedves és udvarias, de a záráshoz közeledve számoljunk vele, hogy már nem fognak feltétlen kijönni az asztalunkhoz, hanem mi magunknak kell a pulthoz fáradni, rendezni a számlát. A helyzet pozitív oldala, hogy ez esetben megcsodálhatjuk a pultot is, ami szintén Zsolnay kerámialapokkal díszített.
Összességében ajánlom mindenkinek, aki szeretne kicsit visszarepülni az időben és a kor szellemiségének megfelelően egy jó beszélgetés mellett elfogyasztani egy csésze feketét.
- Századeleji hangulat
- Zsolnay porcelán
- Kellemes zene
- Itallap hiánya